Zárt tároló, szikkasztó, egyedi szennyvíztisztító — mi a különbség
Zárt szennyvíztároló (emésztő): vízzáró tartály, amely nem engedi a talajba a szennyvizet, csak tárolja azt ürítésig. Ezt rendszeres időközönként szippantással kell üríteni, a leszállított mennyiséget és a szolgáltatót számlával kell tudni igazolni.
Szikkasztó: olyan létesítmény, amely a tisztítatlan vagy félig tisztított szennyvizet a talajba engedi. Talajvízvédelmi okból sok településen új szikkasztó létesítését ma már nem engedélyezik, vagy csak szigorú feltételekkel — ezt mindenképp az illetékes önkormányzatnál vagy a vízügyi hatóságnál kell tisztázni, mielőtt bármit terveznél.
Egyedi szennyvíztisztító kisberendezés: a szennyvizet ténylegesen megtisztítja (biológiai vagy egyéb eljárással), a tisztított víz egy részét szikkaszthatja vagy elvezetheti, a keletkező iszapot pedig időszakonként el kell szállíttatni. Ez a legmagasabb beruházási költségű, de hosszú távon a legkevesebb szippantással jár.
Mindhárom megoldás közműpótlónak számít: azt a szerepet tölti be, amit kiépített helyen a közcsatorna. A választás a telek talajviszonyaitól, a telekmérettől és a helyi szabályozástól függ — ezért nem árt már a tervezés előtt egyeztetni egy vízi létesítmények tervezésére jogosult szakemberrel, és a tárolót az alaprajz tervezőben is bejelölni, hogy lássd, mennyi helyet foglal a telken.
Ki az engedélyező hatóság
A hatáskör attól függ, mekkora a létesítmény kapacitása és milyen szennyvizet fogad:
- Ha a zárt tároló legfeljebb 500 m³/év mennyiséget kezel, és kizárólag háztartási szennyvizet fogad, az engedélyezés a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik.
- Ha e feltételek bármelyike nem teljesül (nagyobb mennyiség, nem kizárólag háztartási eredetű szennyvíz), az ügyet a területileg illetékes vízügyi hatóság (katasztrófavédelmi igazgatóság) intézi.
A pontos ügymenetet és az illetékes ügyintézőt mindig a saját önkormányzatod honlapján vagy ügyfélszolgálatán érdemes ellenőrizni, mert a helyi eljárásrend (ügyintézési határidő, formanyomtatvány) településenként eltérhet.
A folyamat lépésről lépésre
| Lépés | Mit jelent |
|---|---|
| 1. Tervező bevonása | Vízi létesítmények tervezésére jogosult szakember elkészíti a dokumentációt: elhelyezési helyszínrajz, a tároló kapacitása, a becsült szennyvízmennyiség. |
| 2. Igazoló dokumentumok | A tervezett tartály CE tanúsítványa vagy minősítő bizonylata, amely igazolja a kapacitást és a vízzáróságot. |
| 3. Kérelem benyújtása | A kérelem és a mellékletek benyújtása a jegyzőhöz (vagy a vízügyi hatósághoz, ha nem a jegyző jogosult eljárni). |
| 4. Elbírálás | A hatóság megvizsgálja a dokumentációt, szükség esetén helyszíni szemlét tart. |
| 5. Engedély kiadása | Az engedély birtokában kezdhető meg a kivitelezés — az engedély nélküli építés bírságot vonhat maga után. |
| 6. Kivitelezés és készre jelentés | A kész létesítményről fotódokumentáció és kivitelezői jegyzőkönyv készül, amit be kell nyújtani a hatóságnak. |
Az eljárás jellemzően illetékmentes, az ügyintézési határidő önkormányzatonként eltér — a helyi gyakorlatban ez tipikusan néhány hetes nagyságrend, de a pontos határidőt mindig a saját önkormányzatodnál érdemes megkérdezni.
Méretezés és elhelyezés — amit érdemes tudni, és amit meg kell kérdezni
A tartály szükséges kapacitását a háztartásban lakók száma, a becsült napi vízfogyasztás és a vállalt ürítési gyakoriság együtt határozza meg — ezt a tervező számolja ki, és a választott tartály CE tanúsítványa igazolja, milyen szennyvízmennyiség tárolható benne biztonságosan. Mivel ez termékfüggő és a család méretétől is függ, itt nem adunk kitalált literértéket — ezt a tervezővel vagy a tartály gyártójával kell egyeztetni.
Az elhelyezés — a tartály távolsága a kúttól, a telekhatártól és az épülettől — több tényezőtől függ: a talaj vízáteresztő képességétől, a terepesés irányától és a helyi rendelettől. Van olyan önkormányzati gyakorlat, amely legalább 1 méteres távolságot ír elő a telekhatártól és a legközelebbi épülettől, de ez nem országosan egységes szám — a saját telkedre vonatkozó pontos távolságot az önkormányzatnál vagy a tervezőnél kell megkérdezni, különösen, ha a telken ivóvízkút is van.
Talajterhelési díj — amikor nem kötsz rá a csatornára
Ha a telek előtt kiépített közcsatorna húzódik, de nem kötsz rá, talajterhelési díjat kell fizetned — ez egy környezetvédelmi jellegű díj, függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyi szennyvíz keletkezik nálad. A díj alapja jellemzően a mért vagy becsült vízfogyasztás.
A díj csökkenthető vagy elkerülhető, ha igazolni tudod, hogy a szennyvizet szabályosan kezeled: zárt tárolóból történő rendszeres szippantás számlával igazolva, vagy engedélyezett egyedi szennyvíztisztító kisberendezés üzemeltetése a hatóság felé történő igazolással. A pontos feltételeket és a díj mértékét a helyi önkormányzati rendelet tartalmazza — ez településenként eltér, ezért ezt is a saját önkormányzatodnál kell ellenőrizned. További gyakorlati témák a útmutatók között, illetve a beépítés költségeivel kapcsolatban a kalkulátorok között találhatók.
Mire figyelj, ha most tervezed a rendszert
Ha a telken most dől el, hogyan oldjátok meg a szennyvízkezelést, érdemes nem csak az induló beruházási költséget, hanem a hosszú távú üzemeltetést is végiggondolni. Néhány szempont, amit a legtöbb tájékoztató nem hangsúlyoz:
- A szippantás logisztikája. Ha a telek nehezen megközelíthető (keskeny utca, hosszú, szűk behajtó), ez korlátozhatja, milyen méretű szippantó jármű tud odaférni — ezt érdemes már a tartály helyének kijelölésekor átgondolni.
- A tartály kapacitása és a család mérete. Egy nagyobb tartály ritkább ürítést jelent, de nagyobb induló beruházást és több helyet igényel a telken — a döntés előtt érdemes több kapacitásra is árajánlatot kérni.
- A jövőbeli közcsatorna-fejlesztés. Ha a településen tervben van a csatornahálózat kiépítése, érdemes rákérdezni az önkormányzatnál, mert ez befolyásolhatja, mennyire érdemes nagy induló beruházást tenni egy zárt tárolóba.
- A talajvízszint és a talaj típusa. Magas talajvízállásnál a tartály rögzítését (felúszás elleni védelmét) is tervezni kell — ezt a kivitelezőnek és a tervezőnek kell kezelnie, nem utólagos toldozással.
Ezeket a szempontokat érdemes már a tervező bevonásakor felvetni, mert alapvetően befolyásolják, hogy zárt tárolót, vagy — ha a talajviszonyok és a helyi szabályozás engedi — inkább egyedi szennyvíztisztító kisberendezést érdemes-e választani. Egy jól megválasztott rendszer évekre meghatározza a fenntartási költséget, ezért ez nem az a pont, ahol a legolcsóbb induló ajánlatot érdemes választani mérlegelés nélkül.