Kádtípusok: akril, öntött márvány, acél
A három leggyakoribb anyag nagyon eltérően viselkedik beépítés közben, és ez nem csak esztétikai kérdés.
| Kádtípus | Előny | Hátrány | Mire figyelj |
|---|---|---|---|
| Akril | Könnyű, meleg tapintású, sokféle forma | Vékony fala megtámasztás nélkül benyomódik, karcolható | Gyári vagy helyszíni habhátú megtámasztás kötelező, ne csak a lábakra bízd |
| Öntött márvány / kőmű gyanta | Merev, kopásálló, stabil felület | Nehéz, a padlószerkezetnek bírnia kell | Emeleti fürdőnél nézd meg, mennyit terhelhet a födém |
| Zománcozott acél | Tartós, kemény felület, viszonylag olcsó | Hideg tapintású, koppan, hőt gyorsan leadja | Alátámasztó hab vagy homok nélkül visszhangzik és zajos |
Az akrilkád a legérzékenyebb a rossz beépítésre: ha a kád alja nincs alátámasztva, idővel besüpped, és a kádperem elválik a faltól vagy a burkolattól.
Lábazás vagy falazott kádtest
Kétféleképpen zárható körbe a kád. A gyári lábazat gyors: a kád saját lábain áll, elöl egy előlappal takarod. Ez akkor jó, ha nem terveztél a kád elé csempézett előlapot, és fontos a gyors hozzáférés a szifonhoz.
A falazott kádtest — jellemzően pórusbeton vagy vízálló gipszkarton vázszerkezeten — teherbíróbb, és a burkolat folytatólagosan ráfut a kád elejére is. Ez esztétikusabb, de több helyet, több munkaidőt és pontos előzetes tervezést igényel, mert utólag nehezebb hozzáférni a gépészethez.
Mindkét megoldásnál igaz: a kádtest nem viselheti a kád súlyát, a kádnak a saját lábazatán vagy alátámasztásán kell állnia — a körbeépítés csak takarás.
Vízszintezés, lefolyó bekötése és a szükséges lejtés
A kádat vízmértékkel kell beállítani mindkét irányban, mielőtt bármit rögzítenél. A ferdén álló kád nemcsak esztétikai hiba: a víz nem fut el egyenletesen, és a szifonnál pang.
A lefolyócsövet (jellemzően 40-es vagy 50-es PVC) enyhe, de folyamatos eséssel kell vezetni a gyűjtőcső felé — a szakmában megszokott ökölszabály szerint méterenként 1-2 cm esés a cél. Ha ez nincs meg, a kádból lassan folyik le a víz, és gyakrabban dugul el a szifon.
A szifon típusát (kézi vagy automata leeresztős) érdemes a kád vásárlásakor egyeztetni, mert nem minden kádhoz illik minden szifon mérete és rögzítése.
Vízszigetelés a kád körül és a revíziónyílás
A kád pereme és a fal találkozásánál — még burkolat alatt is — kenhető vízszigetelést kell felvinni, sarokerősítő szalaggal a fal-fal és fal-kád élekre. Ez fogja fel azt a nedvességet, ami a szilikon idővel bekövetkező repedésén vagy a zuhanyzás közbeni fröccsenésen keresztül bejut.
A revíziónyílás a gyakorlatban szinte kötelező, még ha a tervrajzon nem is szerepel külön kötelezettségként: a szifon idővel eldugul, a flexibilis csövek elöregednek, a kártyás vagy automata leeresztő mechanika elromlik. Revíziónyílás nélkül mindez a burkolat bontásával jár. Egy 15×15 vagy 20×20 cm-es, csempézhető revíziós ajtó a kádtest oldalán vagy a kádperem alatt a legtöbb esetben elég.
A kádperem és a burkolat találkozása, szilikonozás
A csempe soha nem érhet hozzá szorosan a kád pereméhez: a kád — főleg akril — apró mértékben mozog, süllyed, amikor beleülsz. Ha a fuga merev, ez a mozgás előbb-utóbb megrepeszti a fugát vagy a szélső csempesort.
Ezért a kád és a burkolat találkozásánál szilikont használunk, nem hagyományos fugázót: a szilikon rugalmas, követi a mozgást, és nem enged be vizet a hézagon. Penészedés ellen gombaölő adalékos, szaniter szilikont érdemes választani, és a régit 3-5 évente cserélni, mielőtt láthatóan elszíneződne.
A beépítés jellemző sorrendje
A munkafolyamat nagyjából mindig ugyanazt a sorrendet követi, még ha a kivitelezők apró részletekben el is térnek egymástól:
- Helyszíni felmérés és a gépészet előkészítése — a vízbekötés és a lefolyó pontos helyének kitűzése a kiválasztott kád méretéhez igazítva.
- A kád beemelése és ideiglenes beállítása — vízmértékkel ellenőrzött, végleges pozícióban, mielőtt bármit rögzítenél.
- Próbavízbeeresztés — még a végleges szigetelés és a burkolat előtt érdemes megnézni, elfolyik-e rendesen a víz, és nem szivárog-e valahol a csatlakozás.
- Végleges rögzítés, lábazás vagy körbefalazás.
- Vízszigetelés felvitele a kádperem és a fal találkozásánál, sarokerősítő szalaggal.
- Burkolás, majd a kádperem és a burkolat közötti hézag szilikonozása a legvégén, száraz, tiszta felületen.
A próbavízbeeresztés az a lépés, amit a legtöbben kihagynak, pedig itt derül ki olcsón és láthatóan, ha valami nem stimmel a lefolyónál — a végleges burkolat alatt ugyanez a hiba már csak beázás formájában jelentkezik.
Gyakori hibák beépítéskor
- Nincs revíziónyílás. A leggyakoribb és legdrágább hiba: egy szifoncsere miatt fel kell bontani a burkolatot.
- Nincs szigetelés a kádperem mögött. A víz évekig szivárog észrevétlenül a fal vagy a padlószerkezet felé, mire a probléma láthatóvá válik.
- Nem megtámasztott akrilkád. A kád alja idővel benyomódik, a kádperem elválik a faltól.
- Fugázó a kád körül szilikon helyett. A merev fuga megrepedezik a kád apró mozgásától.
- Rossz lejtésű lefolyócső. Lassú lefolyás, gyakori dugulás.
Ha most tervezed a fürdőszobát, érdemes az elrendezést előbb papíron vagy egy alaprajz tervezőben végiggondolni, mielőtt a kádat megrendeled — utólag a gépészeti nyomvonalat nehéz áthelyezni. Hasznos kiindulópont lehet a kalkulátorok oldal is, ha az anyagszükségletet is végig akarod számolni.